Interjú - Mihaela Nistor

Számodra mit jelent a vonzerő? Szerinted mitől lesz vonzó egy nő?

A legfontosabb, hogy a nő önmaga szépnek és vonzónak érezze magát és ez belülről fakadjon. Azért hangsúlyozom ezt, mert csak akkor tud mások számára vonzó lenni, ha a külsőségek mellett önmagával, belül is egyensúlyban van, így lesz valaki hiteles. Vonzerő tekintetében azt mondhatom, hogy a legfontosabb az önazonosság, hogy önmagát mutassa a nő, és ez az, ami önbizalmat sugároz.

Hiába próbálja valaki azt éreztetni, hogy mennyire jól érzi magát és külsőleg is igyekszik adni magára, ha ezt ő maga nem érzi legbelül át, az általában annak a jele, hogy valamit pótolni akar, így pedig nem lesz hiteles, csak egy álarcot mutat. Például ha valaki túlságosan is nagy hangsúlyt fektet az öltözködésre, miközben minden mást elhanyagol, ez lehet annak a jele, hogy ezzel az önbizalom hiányát igyekszik elrejteni.

Magabiztosnak akarja mutatni magát, miközben nem az, és általában ezt az emberek nagyon könnyen megérzik, hiszen ilyenkor elvész a természetesség.

A hitelességhez önismeret, önbizalom és önazonosság kell. Tegyük fel, például, hogy egy nő azzal fordul a pszichológushoz, hogy szeretne végre párt találni, akivel később gyerekeket vállalhatnak, mert ő családanya akar lenni. Közben, pedig az öltözködése inkább kihívó egy mindent láttató miniszoknyával, mélyen dekoltált felsővel. Nos, nála a külseje, amit a külvilág felé közvetít és a céljai, amit igazából el szeretne az életben érni, nincsenek összhangban, egyáltalán nem önazonos.

Természetesen nem baj, ha valaki egyszer egy nőiesebb öltözéket választ, máskor inkább sportosan öltözködik. Ahogyan a hangulatunk, ez is változhat, lehet hullámzó, hogy mikor mennyire öltözködik valaki nőiesen. De az, aki önmagában egyensúlyban van és van önbizalma, az egy sportosabb viseletben is tud vonzó és nőies lenni.

Mitől vonzó egy férfi?

Számomra a határozottság nagyon fontos egy férfiban, ha tudja, hogy mit akar, és azt el is tudja érni. Azonban nem szabad általánosítani, mert nem feltétlenül nemtől függően, inkább személyiségtípustól függően kell ezt megítélni. Mindenkinek másra van szüksége. Nem minden nőre igaz, hogy egy határozott férfi mellett érzi jól magát és nem feltétlenül ez az elsődleges tulajdonság, amitől vonzónak talál egy férfit.

Az is kérdés, hogy mennyire határozott valaki és mennyire engedi meg a párjának, hogy ő is érvényesítse az akaratát. Ha nagyon rá akarja a tekintélyét erőltetni, akár uralkodni akar a nőn, az már nem jó. Vannak olyan nők, akik belemennek ilyen típusú kapcsolatokba és benne is ragadnak, mert – akár tudattalanul – úgy érzik, arra van szükségük, hogy irányítsák őket, azt szeretik, ha megmondják nekik, mit tegyenek.

Sajnos ezek a nők inkább már áldozat típusok, nem mernek ellentmondani, gyermekkorukban megszokták már ezt a bánásmódot. Akármennyire is rossz ez a helyzet, nem mernek kilépni a kapcsolatból, mert úgy érzik, a biztos rossz még mindig jobb, mint a bizonytalan. Illetve a kudarcok következtében azt tanulták meg, hogy nekik úgyse jár jobb helyzet, jobb társ. Ennek a hátterében gyermekkori traumák feltételezhetőek; az egyik szülő, legtöbb esetben az apa fizikailag vagy érzelmileg bántalmazta a nőt. Az ilyen családban nevelkedett nők felnőttkorukban ugyanolyan társat választanak, aki szintén bántalmazza őket és ez által sajnos újra megélik a gyermekkori kiszolgáltatottságot.

Fontos hangsúlyozni, hogy van ebből kiút, nem szabad beleragadni, ilyen helyzetben szakember segítségét kell kérni.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a magabiztosság vonzó. Szerinted mi az oka annak, hogy vonzónak látjuk mind a magabiztos férfiakat, mind a magabiztos nőket?

A magabiztosság hitelességet ébreszt. Pszichológiai értelemben a magabiztosság azt jelenti, hogy valaki tudatosan csinál valamit, tisztában van a következményekkel, tudja, mit akar, vannak céljai és tesz is azért, hogy a céljait elérje. Ugyanakkor tisztában van a hiányosságaival is, de ezekkel együtt sem esik kétségbe, ha egy számára ismeretlen helyzetbe kerül.

A másik oldalon pedig ott a bizonytalan ember, aki nem tesz a céljaiért, nem igazán tudja, hogy mit akar.

Általában azért vonzódunk azokhoz az emberekhez, akiknek van presztízsük, mert azt érezzük, hogy az, amit mondanak, az biztosan jó, fel tudunk rájuk nézni, és valami olyat tudnak adni, ami belőlünk hiányzik.

Szeretném felhívni a figyelmet egy fontos pszichológiai fogalomra, amit árnyékszemélyiségnek nevezünk.

De előtte csináljunk egy egyszerű gyakorlatot: Írd le mind azokat a tulajdonságokat, amiket a párodban (vagy hozzád legközelebb álló személyben) ellenszenvesnek találsz (pl. kegyetlenség, önzés stb.). Fogalmazz a lehető legpontosabban.

Bármi is legyen az, ami a másik emberben idegesít vagy feldühít, bármi, amit elfogadhatatlannak vagy utálatosnak találsz a másikban, az mind ott lapul az árnyékszemélyiségedben. Amikor egy másik embert felruházunk egy negatív tulajdonsággal, általában ennek a tulajdonságnak az ellenpólusa felfedezhető bennünk. Az árnyékszemélyiségünk amiatt „veszélyes”, mert a személyiségünk láthatatlan része, amelyet, nem ismerünk, és sokszor nem is akarunk tudomást venni róla, de minél inkább megpróbáljuk lerázni magunkról, annál jobban rákényszerít bennünket arra, hogy foglalkozzunk vele.

Mintha azt mondaná: „Nem akartál találkozni velem belül? Akkor majd találkozunk kívül!” Ez a párválasztásban is érdekes, ugyanis tudattalanul olyan párt választunk, aki tükröt tart nekünk és megmutatja, hol vannak még hiányosságaink, amin dolgozni kell.

Mi ebből a tanulság? Ha boldog, párkapcsolatot szeretnél, először saját belső világodon változtass, hiszen a párod csak azt tudja tükrözni, ami már benned van. És ami téged őbenne zavar, az mind a személyiségednek olyan része, amiről nem akarsz tudomást venni.

Milyen technikákkal lehet a magabiztosságot növelni?

Ha valakit sorozatosan negatív tapasztalatok érnek az élete során, előbb-utóbb azt fogja megtanulni, hogy ő tehetetlen, nem tehet semmit, hogy az eseményeket befolyásolja. Természetesen ilyenkor meg kell nézni, mi áll a tehetetlenség hátterében. Ha nem egy súlyos traumáról van szó, amin csak szakember tudna segíteni, az önismeret és személyiségfejlesztés is sokat segíthet.

Szeretnék megemlíteni pár ilyen önismereti gyakorlatot. Ezek például:

Írj össze 10 olyan dolgot, amiben úgy érzed, sikered van! – Ennek összegyűjtéséhez idő kell, de ha megvan, akkor egy összetett képet kapunk önmagunkról és a pozitív, sikeres dolgainkról. – Majd szabj magadnak egy határidőt és mondjuk a következő pár napban vagy egy hétben ezek közül a dolgok közül, amikben sikeresnek érzed magad, újra és újra csinálj meg néhányat. A nap végén, amikor ezt véghez tudtad vinni, ne felejtsd el megdicsérni önmagadat! – Ezzel tudjuk tudatosítani magunkban, hogy mik azok, amikben jók vagyunk, mik a pozitív tulajdonságaink.

Ha valami nagyot szeretnénk elérni, de félünk az első lépést megtenni, az oda vezető utat kis lépésekre kell felosztani.

Kezdjünk kicsiben, olyan dolgokkal, amiknek nincs akkora tétje. Illetve gondoljuk végig, mi lehet a legrosszabb, ami történhet. Legtöbbször rájövünk, hogy az a legnagyobb rossz, ami miatt elkezdeni is félünk a célunk megvalósítását, nem is akkora gond.

Fontos, hogy a magabiztos emberek nem csak azt tudják, hogy mik az erősségeik, hanem azzal is tisztában vannak, hogy mik a gyengeségeik. De mindezzel együtt elfogadják önmagukat és nem azon rágódnak, hogy mi a rossz bennük, hanem inkább a pozitív tulajdonságaikat fejlesztik.

A magabiztossághoz hozzátartozik a kudarctól való félelem legyőzése. Hogyan lehet ezt a félelmet legyőzni?

A biztonság és bizalom kérdése nem felnőttkorban kezdődik, nem is serdülőkorban, hanem már csecsemőkorban. Pszichológiai szempontból megközelítve a kérdést, az anya-gyerek kapcsolat az első olyan kapcsolat, ami meghatározó az egész életünkre nézve. Az anya-gyermek kapcsolatban megtapasztalt biztonságélményt vagy annak a hiányát tovább visszük a későbbi kapcsolatainkban, például a párkapcsolatban.

Persze nem lehet azt mondani, hogy ha felnőttkorban valami nem sikerül, akkor az visszavezetve az anya hibája, de az ebben a kapcsolatban megélt bizalom meghatározó marad az életünk során.

Az, ahogyan az édesanya reagál a csecsemő szükségleteire, már az első életévben meghatározza azt, hogyan fog valaki később viszonyulni a világhoz. Ha az édesanya akkor veszi ölbe vagy reagál a csecsemő igényeire, amikor neki szüksége van rá, akkor a csecsemőben kialakul a biztonságérzet. Hogyha sír, akkor biztos lehet, hogy valaki erre reagálni fog, mert valakinek ő fontos. De az a csecsemő, akinek érzelmileg vagy fizikailag nem elérhető az édesanya, azzal a belső élménnyel nő fel, hogy nem érdemes megszólítani a világot, mert nem reagálnak rá.

Ezek a gyermekkori tapasztalatok annyira bevésődnek, hogy felnőttként tudattalanul is követjük. A korai tapasztalatok nagymértékben befolyásolják, hogy milyen tapasztalataink lesznek felnőttkorban; elsősorban intim kapcsolatainkban, de nem csupán ott, hanem munka vagy baráti kapcsolatainkban is.

Azok az emberek, akik szeretetteli, bizalommal teli légkörben nőttek fel nagyon erős magabiztossággal rendelkeznek és ez a magabiztosság külsőleg és belsőleg is hiteles. A legtöbb esetben ez a korai bizalomérzés végigkíséri a felnőtt kapcsolatainkat is. Természetesen előfordulhat, hogy trauma hatására, a biztonságérzet csökken, de ezek a személyek, ellentétben azokkal, akiknél sérült a biztonságérzet a gyermekkorban, megtalálják a belső erőforrásokat, amelyek segítenek nekik a helyzettel való megküzdésben. Akár egy párkapcsolati kudarc is kihatással lehet a későbbiekre. Ezeket a kudarcokat pedig visszük tovább magunkkal akár a későbbi kapcsolatainkba is.

Ha valakit például már nagyon sokszor hagytak el, és ez folyamatosan megismétlődik, én azt tanácsolnám, hogy érdemes egy pszichológus szakember segítségét kérni. Azokat a dolgokat, amiket nem tudtunk megoldani gyermekkorunkban, továbbvisszük a későbbi felnőtt párkapcsolatainkban, és olyankor nem tudunk teljesen jelen lenni érzelmileg a kapcsolatban, hiszen a régi fel nem dolgozott korai kapcsolat élménye él bennünk.

Ezen nagyon sok munkával lehet csak változtatni. Először is helyre kell rakni azokat a gyerekkori élményeket, melyek ahhoz vezettek, hogy valaki például egy szorongó ember lett.

Ha ő fél a kapcsolatoktól, fél attól, hogy valamiben kipróbálja önmagát, akkor valószínűleg ennek a hátterében az áll, hogy nagyon sok negatív tapasztalata volt az élete során, és – leginkább gyerekkorában – azt mondhatták neki, hogy ez neki nem fog sikerülni, ehhez ő kevés. A nagyon szigorú szülők például gyakran erősen kontrollálják a gyerekeiket, akiket később, aztán ha kudarcélmények érnek, félni fognak bármibe is belekezdeni, ugyanis az a belső élmény vezérli őket, hogy nincs értelme próbálkozni, úgysem fog sikerülni.

Tehát a probléma megoldásának legelső lépése, hogy meg kell keresni a gondoknak a gyökerét. Ez nagyon fontos és elkerülhetetlen, ugyanis maga a felmerülő probléma „csak” egy tünet, aminek a hátterében mélyebb korai traumák lehetnek.

E nélkül hiába adunk a kezébe bármilyen önbizalom fejlesztő technikát, az lesz az eredménye, hogy miközben az élet egyik területén megtanulja, hogy hogyan alkalmazza azokat – de hozzáteszem, ezért igazi változás itt sem várható –, másik területen, a kívülálló számára talán más csomagolásban, ugyanaz a probléma újra vissza fog köszönni. Például, olyan ez, mint amikor átmegyünk az egyik rossz párkapcsolatból egy másik rossz párkapcsolatba, anélkül, hogy levonnánk az igazi tanulságokat az előző kapcsolatból. A partner ebben a példában már más, de a helyzet ugyanaz.

Nem is feltétlenül az számít, hogy gyermekkorban mi történt, hanem az a fontos, hogy az illetőből ez milyen érzéseket váltott ki, hogyan emlékszik rá. A szülői érzelmi minták átadása általában nem tudatos folyamat, a legtöbbször a gyerekek nem arra reagálnak, amit verbálisan mondanak nekik, hanem arra, amit a szülők testbeszéddel, non verbálisan fejeznek ki.

Ezért nagyon fontos, hogy a gyerekkori élmények helyre kerüljenek és a családi káros minták érzelmileg ne vezéreljék az életünket felnőttkorban.

A továbbiakban meg kell gyászolni azokat az élményeket, amiket nem kaptunk meg a szüleinktől. Ez azért is fontos, mert általában azokat a dolgokat (elismerés, szeretet, biztonság), amiket az ember gyerekkorában nem kap meg a szüleitől, később a párkapcsolataiban fogja elvárni a társától, azzal a sokszor tudattalan indokkal, hogy ez jár neki, mert soha nem kapta meg. Ami egy későbbi párkapcsolatban pedig konfliktushoz, akár kudarchoz fog vezetni, mert a társnak, aki mellette van nem az a feladata, hogy ezeket pótolja. És ez ismét nem tudatos, hanem egy tudattalanul elvárt dolog.

Természetesen a pszichológusok az irányultságuktól függően különböző módszerekkel dolgoznak, amelyek segítik ezeknek az élményeknek a feltárását és feldolgozását. A továbbiakban felsorolok pár ilyen technikát.

Az egyik kedvencem, hogy rajzolj egy fát, aminek a gyökerei a nagyszüleidet jelképezik, a törzse legyenek a szüleid és a lombkorona légy te magad. A gyökerek mellé írd le mindazokat a tapasztalatokat, mondatokat, amiket a nagyszüleidtől kaptál, a törzse mellé írd le ugyanezeket a szüleiddel kapcsolatosan, a korona mellé pedig a saját tapasztalataidat. Majd közösen megbeszéljük, hogy mi hogyan hat rád és mindezekből a tapasztalatokból mi az, amit te tovább szeretnél vinni és mi az, amit nem.

Egy másik nagyon jó technika az Életed meséjének megírása. Ennek nagyon sok változata van, egyik például, hogy képzeld el, hogy találkozhatsz az öt évvel ezelőtti önmagaddal.

Milyen tanácsokat adnál neki a mostani fejeddel, mit csináljon jobban ahhoz, hogy most, a jelenben sikeresebb legyen?

Illetve, ha találkozhatnál a jelenben a másik éneddel, aki ugyanazzal a problémával érkezik, mint a tiéd, mit tanácsolnál neki? Ennél a feladatnál nagyon sokan rájönnek, hogy a megoldás valójában ott van a szemük előtt, csak nem veszik észre.

Tulajdonképpen tudatosítja bennük, hogy milyen lehetőségeik vannak – akár többféle is – a problémájuk megoldására.

Igaz-e, hogy az ellentétek vonzzák egymást?

A jó párkapcsolatot egy négylábú asztalhoz szokták hasonlítani. Aminek a négy lába: Közös értékrendszer: rövid távon vonzó tud lenni egymásnak két különböző értékrend szerint élő ember, de mivel annyira más az életfelfogásuk, mások az elképzeléseik, hosszú távon biztos, hogy nem fog működni a kapcsolat. 

Hasonló életmód: ez annyit jelent, például, hogy ha én a tengerpartot szeretem, a párom pedig a hegyekbe megy szívesebben nyaralni, ez lehet, hogy megint csak rövid távon működni fog, de hosszú távon végül nem lesznek közös programjaink, ami ahhoz fog vezetni, hogy megromlik a párkapcsolat.

A legfontosabb, aminek egy párkapcsolatban működnie kell, az a szex. Ha ez nem működik, akkor a többi jellemző is kevésbé számít. Egy másik kérdés, hogy ha az elején működött és idő közben már nem, akkor általában a párkapcsolat működésében van a probléma. Ha a szex hosszabb ideig elmarad, az annak a jelzése, hogy a párkapcsolat veszélyben van. Természetesen erre is van megoldás, ha mind a két fél hajlandó
dolgozni a kapcsolaton.

Negyedik az anyagi helyzet. Sajnos akármennyire nem akarjuk
beismerni, a legtöbb pszichológiai elmélet szerint a nyomor megöli a
szerelmet. Ha pedig anyagi szempontokról beszélünk, azt is érdemes megnézni, kinek kell jobb anyagi helyzettel rendelkeznie? Például, ha a professzor veszi feleségül a titkárnőt, mindannyian azt mondjuk, hogy ez a házasság működni fog: a titkárnő felnéz a professzorra. Ellenben, ha egy bankigazgatónő megy hozzá a sofőrhöz, akkor az már valószínűleg nem fog működni. Mégpedig azért fog kudarccal végződni, mert a nő nem tud felnézni a férfira.

Persze bármelyik fenti pontban lehet változni, amennyiben mindkét fél hajlandó ezen dolgozni és hajlandó kompromisszumot kötni.

A társunk megtalálásában fontos az is, hogy milyen státuszból indul valaki, amikor párt keres. Nem ugyanaz, hogy valakinek nincs párja vagy magányos. A magányos embernek nincsenek barátai, nincs társasága, nem tud kivel beszélgetni.

Gyakorlatilag péntek este hazamegy a munkahelyről és vasárnap estig nincs kit felhívnia. Ettől teljesen különbözik az, ha valakinek vannak barátai, jön-megy, csinálja a dolgait, csak éppen nincs párja. Míg az előző személy az első bóktól meg fog ijedni és esetleg megfutamodik, az utóbbi személy jóval több eséllyel indul a párkeresésben.

Mi lehet az oka annak, ha valaki látszólag egyensúlyban van önmagával, mégis hiányzik belőle a szexuális kisugárzás?

Azt gondolom, hogy előfordulhat, hogy valaki valamilyen oknál fogva elfojtja a szexuális energiáit. Ilyenkor kezdetnek azzal kell foglalkoznia az illetőnek önmagában, hogy mi az oka, hogy szégyelli a szexualitását, például nem meri megérinteni magát. Ez lehet esetleg egy régi rossz párkapcsolat; a múltban mondtak neki olyat, amivel megszégyenítették vagy megbántották.

A szexuális vonzerő erősíthető például erre irányuló meditációs gyakorlattal, de csak olyan számára ajánlott, aki erre nyitott.

Mindenképpen óvatosan kell bánni ezzel a témával, személyenként más és más, hogy ki mennyire befogadó vagy elfogadó.

Mennyire befolyásolja valakinek a külseje a vonzerejét?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem csak a külső számít.
Az első benyomás tekintetében több dolgot veszünk figyelembe egy emberben, de a külső lesz az, ami alapján először megítéljük. Ha valaki külsőleg vonzó, sokkal hajlamosabbak vagyunk ráfigyelni, meghallgatni, amit mond, így sokkal nagyobb annak a lehetősége is, hogy felfedezzünk benne más tulajdonságokat is.

Azt gondolom, hogy a legfontosabb az egyensúly. Ha a külső megváltoztatásával kezdjük az átalakulást, akkor is kell, hogy  foglalkozzunk a belsővel is. Ha csak a külsejét változtatja meg valaki, akkor ez más olyan kihívásokat fog vonzani, amikre ő nincs felkészülve.

Sokan az evéssel próbálják megoldani a lelki terheiket. Az illető nem tud mit kezdeni a feszültséggel, ezért azzal próbálja oldani azt, hogy odalép a hűtőhöz. Azonban ez az ember általában hiába fogy le, nagyon hamar vissza is fog hízni, ha a belső világán nem dolgozik, és nem keresi meg azt, hogy mi állhat a túlevés hátterében. Ugyanis hosszú távon ugyanezt fogja csinálni, vagy másik pótcselekvést fog keresni. Mivel nem az evés önmagában a probléma, hanem az a probléma, amit az evéssel próbál kompenzálni.

Ilyenkor első lépésként tudatosítani kell benne, hogy mi miért történik. Itt is nagyon fontos, hogy segítségért szakemberhez kell fordulni, aki segít kezelni a túlevés hátterében húzódó ki nem mondott lelki feszültségeket. A felismerést követően pedig meg kell tanulnia, hogyan, milyen technikákkal oldhatja a benne felgyülemlett feszültségeket. Ilyen feszültségoldó technika lehet, például, hogy kerestetünk az illetővel 10 olyan tevékenységet, ami neki örömet okoz. És később, amint azt érzi, hogy a feszültségből fakadóan megint az ételhez nyúlna, ebből a 10 tevékenységből kell egyet kiválasztania az evés helyett.

Hogyan lehetséges mégis az, hogy sokszor olyan lányoknak van rengeteg udvarlója, akik valójában csupán szépek?

Ha például idős férfi-fiatal nő felállásról beszélünk, megkérdőjelezném az elköteleződés kérdését egy ilyen kapcsolatban. Ugyanis az ilyen férfi nem egy egyenrangú partnert keres, hanem valakit, akit jobbra-balra tud irányítani, és akit a saját kedve szerint tud mozgósítani. A férfi valószínűleg úgy szocializálódott, hogy neki a külsőségek fontosak. A nő pedig egy ilyen kapcsolatban leginkább egy apa-pótlékot keres tudat alatt. Hosszú távon azonban egy ilyen kapcsolat nem tud fennmaradni.

Ha a korkülönbséget nem vesszük figyelembe, hanem csak egy olyan férfi-nő kapcsolatról beszélünk, amiben a férfi kizárólag a külseje miatt választotta azt a nőt, akkor azt gondolom, hogy bár valahogyan ez mégis csak a felszín, valami biztos, hogy lehet a háttérben, amiben közösek (értékrendszer, életmód, jól működő szex).

Hogyan tudja valaki önmaga fejleszteni az önismeretét?

Önmagunk megfigyelésével tudatosíthatjuk magunkban a jó és rossz tulajdonságainkat, majd ezeken kell elkezdenünk dolgozni, hogy hogyan tudunk rajtuk változtatni.

Az egyik ilyen fejlesztő technika, hogy össze kell szedni 10 olyan dolgot, amitől tartasz és félsz megcsinálni. Ha elhatározod, hogy ezekből minden nap egyet meg fogsz valósítani, az hosszú távon önbizalmat fog adni. Ugyanez működhet azzal a technikával, ha 10 olyan dolgot írsz össze, amit halogatsz. Mert a halogatás is annak a tünete, hogy valamihez nincs elég önbizalmad hozzákezdeni.

Egy másik technika, hogy szedd össze azokat a dolgokat, amiket szeretsz csinálni, és amik boldoggá tesznek. Nagyon fontos, hogy ne azokat a dolgokat vedd bele, amik a szüleid, a párod vagy bárki más által helyesnek gondolt tevékenységek, hanem azokat vedd bele, amikben te magad sikeresnek, boldognak érzed magad. Ezeket is kisebb lépésekre kell bontani, és nap, mint nap egy valamit meg kell valósítani közülük.

Ezek a lépések fognak ahhoz vezetni, hogy sikerélményed lesz, ami pedig majd önbizalmat fog adni, mert bebizonyítottad, hogy képes vagy rá.

Amikor valaki olyan dolgot csinál, amit nem szeret és napról napra kudarcokat halmoz fel, az aláássa az önbizalmat.

Vannak olyan emberek, akikben lenne kapacitás, okosak, intelligensek, mégsem találják az útjukat és olyasvalamit csinálnak a mindennapokban, ami nem okoz nekik örömöt. Emiatt nem tudják azt érezni, hogy a munkájukban van kihívás, ez pedig hosszú távon kiégéshez vezet.

Ha valaki a munkájában nem tud kiteljesedni, akkor keresnie kell valamilyen hobbit, olyan tevékenységet, ami örömöt okoz, amiben van kihívás. Kihívásra azért van szükség, mert ha én képes vagyok egy olyan élménybe beleugrani, ami új és félelmetes, tekintet nélkül arra, hogy öröm vagy kudarc vár rám, az táplálja az önbizalmamat.

A Beautyrobic Home Pro előfizetéssel olyan speciális, nőkre szabott komplex programokhoz férsz hozzá, amelyek a nőiességedet, önbizalmadat és a vonzerődet egyaránt fejlesztik, mert a LORA rendszer mind az 5 szintjére fantasztikusan hatnak!