Interjú - Pirner Alma

Ahogy az interjút készítettem vele, sokszor nevettünk össze, hogy mennyire egyformán látunk dolgokat.

Nagyon jó meglátásai vannak, amit minden nőnek érdemes megfogadni!

Tudnál-e arról mesélni, Alma, hogy szerinted mit jelent a vonzerő Alapvetően mindenki azt szokta mondani, amikor erről beszélünk, hogy a vonzerő az a magabiztosság, a kisugárzás, amikor valaki karizmatikus személyiség, tehát, általában megfoghatatlan dolgokat mondanak. Ha megfigyeled, mindig mindenki olyan szavakat használ, amit nem tud megmagyarázni, tehát nem tudja megmondani, hogy konkrétan a vonzerő micsoda. Vagy, hogy ez miből tevődik össze? Sőt, el tudják azt mondani, hogy attól szexi egy nő, hogy van kisugárzása, de azt nem tudják megmutatni lépésenként, hogy hogyan lehetne ezt elérni.

A legtöbb nő szerintem azért nem tud igazán vonzó, magabiztos vagy szexi lenni, mert nem ismeri az utat, hogyan lehet oda eljutni, ráadásul ez egy borzalmasan hosszú út. Én azt gondolom, hogy alapvetően ahhoz, hogy igazán vonzó legyen egy nő, meg kell, hogy érjen hozzá.

Annyi apró részletből tevődik össze egy nő esszenciája, amitől valaki igazán vonzó tud lenni, hogy ehhez kevés, ha az illető mondjuk 18-20 éves. És ezzel én nem bántani akarom a fiatalokat, mert a fiatalokban benne van az a fiatalos lendület, a zsengeség, ami szexissé teheti. Ő szép, meg cuki, viszont ettől még nem igazi nő a nő. Ehhez kell, szerintem az, hogy elteljenek bizonyos évek, legyen bizonyos tapasztalat. Ezt csak úgy lehet elérni, hogyha valaki minden női szerepben- ami a női princípium-, meg tud nyilvánulni és meg tudja találni a harmóniát önmagában.

És itt jön be az, a kérdés, hogy hol van az a nő, aki a nagybetűs NŐ egy párkapcsolatban? Egy férfi oldalán hogyan tudok én igazán nő lenni? Van az a nő, aki egy karrierépítő, önmegvalósító nő, aki tudja, hogy mit akar az élettől. Van az a nő, aki otthon egy háziasszony, aki egy bájos, tündéri teremtés. Van az a nő, aki anya. Van az a nő, aki más nőket segít, felemel és valami olyan dolognak van a birtokában – mert minden nőnek van ilyen dolog a birtokában –, amit mások nem tudnak vagy kevéssé tudnak. Ehhez nem kell, hogy valaki guru legyen, nem kell, hogy oktató, motivátor vagy coach vagy bármilyen hasonló legyen. Csak, hogy érzékeltessem ezt az egészet, az illető például olyan ételt tud főzni, amihez nekem gőzöm nem lenne és mondjuk ő meg tudja nekem tanítani. Vagy meg tudja nekem tanítani, hogy hogyan kell úgy inget vasalni, hogy az a legszebb legyen.

Ha ezekben a szerepekben egy nő igazán ki tud teljesedni – mindegyikben egytől egyig –, szerintem akkor tud megérni arra, hogy igazán vonzó legyen, harmonikus és magabiztos.

Ha ránézel, azt érzed, hogy egyben van. Tudja, mit akar az élettől, nincs benne hiányérzet, nem áldoz fel semmit semmi oltárán. Alapvetően szerintem, ha valaki mondjuk csak anya, az nem lehet száz százalékig igazán vonzó nő, de ha valaki csak karrierista, az sem lehet igazán vonzó nő. Utóbbi oka, hogy a karrier vagy a cégépítés férfi princípiumok, ezek férfi energiák. Tehát lehet, hogy kívülről ott a magas sarkú és a leomló haj, de ettől az illető nő még full pasi.

Én mindig azt mondom, hogy szerintem az a probléma, hogy sok nő, amikor üzletasszony, megpróbál férfias tulajdonságokat felvenni, mert az üzletépítés egy férfias dolog. De, ha te, mint nő férfiként viselkedsz, akkor a férfiak úgyis le fognak győzni, mert az eredeti az mindig jobb, mint az utánzat. Egy nő pedig soha nem tud olyan jó „férfi” lenni, mint egy férfi. Szerintem egy üzletasszony akkor tud igazán jó lenni, hogyha azokat a tulajdonságait használja, amik a férfiakban nincsenek meg, viszont a nőkben igen. Gondolok itt például arra, hogy a nők EQ-ja, vagyis az érzelmi intelligenciája általában magasabb. Vagy a nők több mindenre képesek egyszerre koncentrálni, ami az üzleti életben nem rossz. Vagy egy nőnek muszáj férfiasnak lennie az üzleti életben?

Én ezzel abszolút egyet értek. A nőnek az üzleti életben is nőként kell megnyilvánulnia, de ha még nőként is nyilvánulsz meg, maga az üzletépítés akkor sem női energia. Tehát ebben nincs benne az a bájos női energia, mint amikor elgyengülsz egy férfi oldalán és hagyod, hogy a férfi megmondja, hogy mit kell tenned. Tudod pontosan ezeket – a szó legnemesebb értelemben vett – manipulációkat; hogy hagyod őt érvényesülni, hagyod, hogy ő csavarja be a villanykörtét, ő cserélje ki a kereket. Nem azért, mert én nem tudom. Mert meg tudom csinálni, csak egyszerűen ő meg ettől érzi magát férfinak. Muszáj, hogy egy pici hatalmat adjál neki és olyan élethelyzetben mutatkozzál meg, amikor te bájos tudsz lenni, kedves tudsz lenni, igazán nő tudsz lenni. Alapvetően a biznisz építése nem tartozik a női princípiumok közé. Az, hogy ne férfiasodjak el az üzleti életben alapvető, de attól, hogy úgy adom elő magam egy tárgyaláson, hogy én igazi nő vagyok, attól ez még mindig
nem női energia.

Nagyon fontos, hogy azt a fajta harmóniát találják meg az emberek a párkapcsolatukban, hogy a nő el tudjon gyengülni, tudjon másra támaszkodni. Nem kell mindig megmondani a tutit. Tudjon átadni hatalmat, hogy a férfi érvényesülhessen mellette. Ezen kívül legyen szupportív, empatikus, megértő, segítő, nem pedig olyasvalaki, aki törtet előre, mert ő tudja, hogy mit akar. Ez a céltudatosság, persze a mai világban rendkívül fontos, de ezért is van az, hogy a mai világban ennyire kevés nőnek van kisugárzása. Mert tolják, ami a csövön kifér, görcsösek és frusztráltak, és emiatt pont a bájosságot veszítik el, illetve a humorérzéket. Nagyon fontos, hogy a bájossághoz, a vonzerőhöz a humor szorosan hozzátartozik. A humorból pedig adódik az, hogy muszáj, hogy az ember laza legyen. Hogyha valaki nem laza, nem tud humoros lenni. És nagyon sok ember még azt sem engedi meg magának, hogy laza legyen. A férfiak a laza, kedves nőket szeretik, akikkel lehet felhőtlenül is élvezni az életet. Minél nagyobb nyomást helyezel egy férfira, annál jobban menekül. Minél rövidebb a póráz, annál jobban le akarja tépni.

Van a tantrának egy nagyon jó mondása: „Azt lehet zavarba hozni, akiben zavar van.”

Ez nagyon nagy igazság, mert ha te tisztában vagy az erősségeiddel, gyengeségeiddel, egyszerűen nem találnak rajtad fogást.

Említetted a különböző szerepek fontosságát, hogy azokban a nők kiteljesedjenek. Mi van akkor, ha egy nő nem érzi azt, hogy akar gyereket? Ettől még tud ő teljes értékű vonzó nő lenni?

Az én hitvallásom erről az – és ez nem szentírás, hiszen nem ismerek minden nőt a földön, hanem az én véleményem, a saját tapasztalataim alapján –, hogy az anyaság az az egyik legmélyebb női energia, ami csak létezik egy nőben. Alapvetően a nők erre születtek, erre lettek megalkotva, ez tartozik hozzá a klasszikus családmodellhez, ami az élet hatalmas értelme. És ez alatt nem azt értem fontosnak, hogy reprodukáljuk magunkat, hanem azt, hogy családként nyilvánuljunk meg. Olyan dolgokra leszel képes, annyit fogsz fejlődni csak pozitív irányba, a szívednek olyan bugyrai nyílnak meg az által, hogy te anya leszel, amiről gőze nincs azoknak az embereknek, akik ezt nem vállalják be vagy nem mondják azt, hogy én ebben szeretnék kiteljesedni.

Hogyha valaki nagyon ellenkezik ez ellen és azt mondja, hogy ez annyira nem nekem való, akkor annak nem is szabad szülni.
Tehát nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek szülni kell. Ha egy nő ettől nagyon távolinak érzi magát, úgy érzi, hogy nem neki való, annak nem is szabad, de azt gondolom, hogy száz százalékosan a női minőséget nem is fogja tudni megélni.

És ha én ugyanezt mondom, csak a karrierrel kapcsolatban? Tehát, ha az illető anya akar lenni, feleség akar lenni, és ki akarja szolgálni a férfit. Az ilyen típusú nők nagyon jó feleség-jelöltek, hamar megtalálják az igazit, de valójában ki tudnak-e teljesedni, tudnak-e igazán vonzóak lenni?

Átmenetileg igen. Hosszú távon azonban szinte kivétel nélkül vágyik az ember lelke arra a fajta kiteljesedésre, hogy ő valamit lerakjon az asztalra, valamit csináljon, valamit teremtsen, valamiben megélje magát, tehát önmegvalósítson. Büszke legyen magára, és mások is büszkék lehessenek rá.

De lehet ez az anyaság is, nem?

Egy ideig igen. Viszont rá fogsz jönni, hogy a gyerek egy idő után felnő és elmegy. Így ez egy átmeneti állapot. Ez lehet 10-15-20 év is, mire a gyerek felnő, de egy idő után meg fog fogalmazódni benned az igény, hogy valamit csinálj. És ez nem feltétlenül az a fajta karrierépítés, hogy például elhatározod, hogy felépítesz egy multit, te leszel Magyarország második leggazdagabb embere, hanem az, hogy legyen valamilyen önmegvalósító hobbi, ami csak rólad szól. Ami arról szól, hogy átadd azt a tudást másoknak, ami benned van. És ez lehet az, hogy te gobelin képeket fogsz otthon készíteni, alvó-nyuszikat varrsz a gyerekeknek, de lehet az, hogy felépítesz egy multit, lehet az, hogy a férjed oldalán segítesz. Vegyük például Michelle Obamát vagy Hillary Clintont, akik támogatók voltak a férjük oldalán és még mai napig is támogatják őket, de ettől függetlenül azért ők önállóan is vagyonos nők és önállóan is rengeteget jótékonykodnak. Tudja, hogy ő azért van, hogy a férjét szupportálja, de mégis benne van az, hogy önállóan is szeretne valamit, hogy ne csak az XY felesége legyen. Itt egészen nagy, világmegváltó dolgokról is beszélhetünk meg egészen picikről is, de alapvetően minden nőben benne van az, hogy azért szeretne valamit még csinálni.

Nem véletlen az, hogy ilyenkor kezdenek a nők karriert váltani. Például kisgyerek mellett határozza el, hogy feláll a multitól és elmegy suliba vagy másik szakmát tanul.

Beszéljünk rólad. Neked mi a küldetésed? Változott-e az anyasággal a küldetésed? Mi a te személyes tapasztalatod?

Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert ezt én már megtaláltam nagyon régen. Azt gondolom, hogy az ember már akkor szerencsésnek mondhatja magát, ha egyáltalán ebben az életében megtalálja a célját és tudja mi a küldetése. Én 22 éves voltam, amikor megalapítottam a cégemet. Amikor várandós lettem – ami egy tudatos döntés volt, hogy mi akkor és így szeretnénk –, akkor tudatosult bennem, hogy eljött az idő, amikor nem lehet már mindent feláldozni a mások segítése oltárán.

Valahogy időt kell szorítani magamnak benne, a férjemnek benne, a leendő gyerekemnek benne. Ilyen helyzetekben indul be az a teljesen racionális gondolat, hogy csinálni kell valamit, amiből kvázi ugyanennyi pénzt lehet csinálni, csak sokkal kevesebb munkával, vagy jóval több pénzt sokkal kevesebb munkával.

Nagyon sok racionális döntést kellett hozni: eladjam-e a stúdióimat, és akkor csak franchise kézben legyen-e? Vagy, hogy egy online-birodalmat kezdjek felépíteni? Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bárhol vagyok a világban, tudom azt, hogy a bevételem megvan. Nem kell hozzá személyes kontaktus az emberekkel, mivel már személyesen nagyon sokan kontaktáltak velem, rengeteg nőt tanítottam a nagyvilágban.

Tehát hiteles vagyok, itt én vagyok a brand abban, amit én csinálok. Én ezt lovagoltam meg ebben az online világban. De tudni kell, hogy hol vannak a saját határaid. Például nekem a fizikai órák tartásával kapcsolatban be kellett látnom, hogy maximum 5-6 órát tarthatok egy héten.

Tudnék tartani 15-öt is, tudnék keresni a tanításból sokkal több pénzt, de tudom azt, hogy nincs kedvem hozzá. Nem akarok bemenni, nem akarom ugyanazt az órát még többször megtartani.

Viszont azokra az órákra óriási lendülettel megyek be, hatalmas energiákat tolok bele az emberekbe, úgy, hogy a föld fölött járnak két méterrel. Közben tudok a gyerekemmel is lenni és a családom az első, a mindennél fontosabb. Mert senki nem fogja visszaadni azt az időt, amit nem a gyerekeddel töltesz. És ez az, amit mindenki kivétel nélkül megbán vagy megbánt azok közül a karrierista nők közül, akikkel erről beszéltem.

Említetted, hogy az a küldetésed, hogy segítsd a nőket, ami egy nagyon összetett dolog, az út a belső kisugárzás felé nagyon sok összetevőből áll. Neked milyen tanácsod van, miket kell rendbe tenniük önmagukon és önmagukban a nőknek, ezekhez pedig milyen lépéseket kell megtenniük nekik a belső kisugárzás, a vonzerő eléréséhez?

A magabiztosság. A külső az egyszerűbb dolog, mert ezekhez segítségül hívhatunk különböző szakembereket; stylistot, divattanácsadót, fodrászt, sminkest. Ezekkel élhetünk, hogyha szeretnénk. De a legfontosabb, hogy minden nőnek meg kell találnia a saját stílusát. Sajnos azt látom, hogy sok nő borzasztóan stílustalan és ezt általánosságban értem. Egy olasz vagy francia nőhöz viszonyítva pedig a magyar nőkre sajnos hatványozottan igaz ez a jellemző. A magyar nők tekintetében két véglet jelenik meg. Vannak, akik túl provokatívan öltözködnek. Ők azok, akik, ha idejön egy külföldi férfi és megkérdezed tőle, hogy milyennek találja a magyar nőket, azt fogja mondani, hogy gyönyörűek, szexik, de túl sok mindent kiraknak.

El kell például dönteni, hogy a lábat villantom vagy a dekoltázst. Egyszerre a kettőt nem rakhatjuk ki!

A másik véglet, aki azt az üzenetet sugallja, hogy őt nem érdeklik a csip-csup női dolgok és külsőségek, hanem úgy próbál hadat üzenni a külvilágnak, hogy teljesen igénytelen. Úgy gondolják, hogy nem kell, hogy érdekeljék őket a külsőségek. Nem törődnek azzal sem, hogy ne legyen kikopva a nadrágja, lekopva a cipője. De ezt nagyon rosszul gondolják.

Alapvetően először azt kellene, hogy megtanulják a nők, hogy mi is az ő stílusuk. Ezt pedig legegyszerűbben úgy lehet definiálni, hogy a stílus maga az, amit a külvilágnak üzenni szeretnél magadról, ezáltal, pedig mit szeretnél, hogy mit gondoljanak rólad mások. Meg kell fogalmazni magadnak, milyen benyomást szeretnél tenni másokra, azáltal, hogy milyen is vagy? Humoros, laza, szexi, lázadó vagy éppen könnyelmű?

Ehhez tartoznak hozzá azok a dolgok, amik a külsőségekről szólnak: hogy milyen legyen a frizurám, a sminkem, amit viselek, legyenek ápoltak a körmeim a kezemen-lábamon, legyen ápolt a fogam.

Ezek mind olyan alapvető dolgok, amikkel muszáj foglalkozni és ezekkel az eszközökkel kell is, hogy éljen a nő, hiszen az elsődleges minőség az, hogy egy nő szép, csinos. Itt, bár külsőségekről beszélünk, mégis egy komoly önismereti kérdésről van szó.

Ezután jöhet a belső munka önmagammal. El kell döntenem, hogy nekem az életemben mi az, ami fontos, én mitől érzem magamat boldog nőnek? Mert ez fogja megadni az önbizalmamat, a kiegyensúlyozottságomat, a lazaságomat, a humoromat, azt, hogy szórakoztató legyek, karizmatikus legyek, tehát magát a vonzerőmet. Ezt nagyon egyszerűen végig lehet gondolni: fel kell tenni magamnak a kérdést, hogy jelen pillanatban boldoggá tesz-e az, ahogyan élek? Boldog vagyok-e a jelenlegi párkapcsolatomban? És ha a válaszban már ott van az, hogy igen, de… akkor nem vagyok az.

Vagy feltesszük azt a kérdést, hogy „Boldog vagyok-e ebben a testben, amiben élek és el tudom-e fogadni magamat, ahogyan vagyok, akár 80 kilósan is?” Ha a válasz igen, akkor én jól vagyok. De ha a válasz az, hogy nem tudom elfogadni így magam, akkor bizony a panaszkodás helyett el kell kezdeni mozogni és odafigyelni az evésre.

Ez a két út van: amit el tudok fogadni, azt önbecsapás nélkül őszintén el is fogadom, ha viszont van olyan dolog, amivel nem vagyok kibékülve, akkor mindent meg kell tennem azért, hogy el tudjam fogadni. Ehhez azonban nagyon komoly célkitűzés tervre van szükség az élet minden területét beleértve: a külsővel kapcsolatos dolgok, párkapcsolat, magánélet, családdal kapcsolatos tervezés, pénzügyi tervezés.

Neked mi a célkitűzési technikád?

Van az a mondás, hogy „Egy elefántot hogyan lehet megenni?”

A válasz az rá, hogy „darabokban”. És ez az élet minden területére igaz. Ez arról szól, hogy az élet bármely területén felmerülő problémát széjjel kell szedni. Sokszor jönnek hozzám úgy, hogy az egész életükkel problémájuk van, mindenhol nehézségekkel küzdenek. Ezt nem lehet azonban így nézni. Vannak a testi dolgok, a lelki dolgok és a szellemi dolgok. Ezen belül is van párkapcsolat, szociális élet, barátok, anyagi dolgok, közeli-távoli jövőkép. Amikor ezeken végigmegyünk, utána tudom kitűzni a nagy célt. Majd ezt a hosszú távú célomat feldarabolom apróbb lépésenkénti kisebb részcélokra, mindezt pontosan feljegyezve, füzetben vagy egy táblára a lakásban felírva, hogy lássam mely lépéseket kell megtennem.

A legtöbb ember azért nem éri el a célját, mert ezt nem ismeri fel, nem szedi darabokra az elefántot. Van egy hatalmas végcéljuk, de nincsenek részcéljaik, pedig ezeknek a részcéloknak az elérése adja az önbizalmat, a lendületet és erőt.

Van egy úgy nevezett „ma, holnap, jövő hét technika”, mellyel meghatározom, mit teszek ma meg azért, hogy én a fő célomhoz közelebb kerüljek? Mit tudok megtenni holnap? És mit fogok tenni egy hét múlva? Ez lehet egy egészen apró dolog is, a lényeg, hogy egy év alatt rengeteget tudok haladni és az egyes kis részfeladatok kipipálása hatalmas önbizalmat ad. Nagyon fontos, hogy ezeket írjuk is le. Az írás fizikai manifesztáció, le kell mindent írni és ki kell tenni olyan helyre, ahol mindig látjuk őket.

Minden nap felteszem magamnak a kérdést, hogy „Na, ma mit fogok / ma mit tettem azért, hogy elérjem a célomat?” És minden este azzal fekszem le, hogy „Mindebből mi az, amit sikerült véghezvinnem?” És ha esetleg az adott napon ez nem sikerülne, akkor ahelyett, hogy elkezdeném magamat szidni, arra gondolok, hogy nem baj, türelmes vagyok magammal, akkor majd holnap, újult erővel újra megpróbálom.

Illetve felteszem magamnak a kérdést, hogy ez, amit csinálok közelebb visz-e a fő célomhoz? Mert ha úgy látom, hogy az, amit csinálok, az lehúz engem, nem tesz boldoggá, nem visz engem előre, közelebb a célomhoz, akkor csak vesztegetem az időmet. És ha így van, akkor el kell döntenem, hogy nem találkozom olyannal, aki lehúzza az energiámat, nem vesztegetem olyasmire az időmet, amihez nincsen kedvem. Lehet, hogy ez önző gondolkodásnak hat, de egy idő után muszáj ezt alkalmazni, mert az idő pénz, egy nap 24 órából áll, egy hét 7 napból stb. és ebből nem vagyok hajlandó egy percet sem olyan emberekkel tölteni, akik nem építenek engem, nem tudunk egymásnak valami pozitív dolgot adni.

Van-e különbség a férfi vonzerő, vagyis karizma és a női vonzerő között? Neked mitől vonzó egy férfi?

Egy férfiban is nagyon lényeges az önmagával való harmónia megléte, hogy dolgozzon önmagán, ami egy nagyon nehéz önismereti munka.

Utóbbi egy nőiesebb dolog, bennük pedig genetikailag egy férfi energia dominál, ezért a férfiak nem nagyon szeretnek önismerettel foglalkozni. Kevésbé rugalmasak ahhoz, hogy alakuljanak, akár változzanak; azt gondolják, ők úgy jók, ahogy vannak. Ami egy férfit viszont vonzóvá tesz, az az a fajta nyugalom, belső erő, amit áraszt azzal, hogy ő minden helyzetben helyt tud állni. Ez pedig egy nő számára óriási biztonságérzeted ad a férfi mellett.

Az önismeret ahhoz kell, hogy férfiként higgyen magában az illető, tudja magáról, hogy az adódó problémát meg fogja oldani és ez egyfajta belső bölcsességet és nyugalmat teremt.

Kihangsúlyoznám itt a nyugalom fontosságát, mert férfi energia az agresszió is. Ezalatt azt értem, hogy ők sokkal lobbanékonyabbak, akár üvölteni kezdenek, sokkal jobban tudják az energiát rátolni a másikra, de ha ezt át tudják önmagukban konvertálni egy „csendes-óceáni nyugalommá”, akkor ez egy erőt sugárzó bölcsességgé tud alakulni.

Nekünk, nőknek, pedig erre a bölcsességre van szükségünk, mert tudjuk, hogy egy ilyen férfi mellett elgyengülhetünk, ő ott lesz és tudni fogja, hogy mit kell tenni, akármi történik is.

Számtalan olyan nővel találkoztam már, aki kívülről szép és igényes, okos, a karrierjében, magánéletében is minden rendben van, de valahogyan mégsem vonzó a férfiak számára, hiányzik belőle a szexuális kisugárzás. Szerinted lehet-e és ha igen, hogyan lehet a szexisséget fejleszteni?

Általában a nők párkapcsolatban sokkal kevesebbet szexelnek, mint mondják; a heti kettő nagyon sokszor igazából jó, ha havi egyet jelent.

A szexuális energiákat akkor tudod beindítani, ha megvan a kellő testi önismereted és hajlandóságod arra, hogy elmélyülj a szexualitásban. Majd ezen túlmenően van benned fejlődés és kísérletezés iránti vágy, nyitottság, felhőtlenség, ami ahhoz szükséges, hogy az ilyen testi örömökre ne mondj nemet és ne váljanak idővel rutinná. Fel lehet ismerni egy nőn, ha sokat vagy keveset szexel.

A szexuális vágyra is igaz, hogy evés közben jön meg az étvágy. Nyilván vannak olyan élethelyzetek, amikor ezek az alkalmak ritkulnak vagy egyáltalán nincsenek is. Ennek oka bármi lehet; stresszes időszak, terhesség, kicsi gyerekek stb., de a szexuális együttlétet is egyfajta rutinná kellene tenni. Olyan, jó értelemben véve értem ezt, hogy, ha minél gyakrabban csinálja az ember, annál inkább fogja kívánni. De vigyázat, mert közben a megszokás, az egyhangúság az, ami a szexuális étvágyat meg tudja ölni. Ezért törekedni kell a sokszínűségre és muszáj, hogy ezeket megkapja egy nő otthon, mert ha nem, akkor nem is lesz ennek a dolognak kisugárzása. Fel lehet dobni ezeket az együttléteket olyan programokkal, amiktől olyan lesz, mintha újra randiznátok. Ezek az együtt töltött programok azért is kellenek, mert ezek azok, amik egy kapcsolatnak lendületet tudnak adni és nem hagyják ellaposodni.

Akinek pedig nincs éppen párkapcsolata, annak azt tudom javasolni, hogy maszturbáljon, kötelezően, mert, ha nincs egy nő életében meg ez a fajta lendület, a szexuális energiák is sajnos elhalnak. Ehhez nem kell idősnek lenni, sajnos ez fiatal lányoknál is előfordul, mert nincs önismeretük, sokuk az orgazmust sem tapasztalta meg még életében.

Gyakori, főleg az értelmiségi nők esetében, hogy nem merik, vagy lealacsonyítónak tartják, ezért nem akarnak élni azokkal a fajta eszközökkel, mint például egy szexis harisnyatartó, amiben bedobja magát és elcsábítja a férfit. A testiség nem része az életüknek olyan mértékben, ezért nem is jelenik meg rajtuk ez a szexis kisugárzás. Ezek a nők úgy tartják, hogy nekik erre nincs szükségük, őt az eszéért szeressék. A külsőségekkel való „manipulálást” pedig hagyjuk meg azoknak, akiknek csak ez maradt… Ez a legnagyobb hiba, amit egy értelmiségi nő elkövethet, hiszen ő ettől csak több lesz: amellett, hogy karrierje van, csinos, ápolt, még az ágyban is nagyon jó lehetne.

Szerinted mi az első lépés ahhoz, hogy valaki a vonzerejét maximalizálni tudja?

A magabiztosságot kell fejleszteni. Ezt én két részre osztanám; külsőre és belsőre. Bár a külső egy felszínesebb dolog, a kettő mégis egymással szorosan összefügg. Hiszen a külső hat a belsőnkre és ugyanez visszafelé.

Ami a külsőt illeti, azt egy teljes gardróbmustrával célszerű kezdeni. Majd fodrász, manikűr-pedikűrös, sminkes segítségét igénybe véve össze kell, hogy rakjam magamat kívülről egy csinos, ízig-vérig nőies nővé. Mindezt azért, hogy végül azt érjük el, hogy minden nap, amikor kilépünk az utcára, tip-topnak érezzük magunkat.

A belső út első lépése, hogy konkrétan meg kell határoznom a célomat az életben. Mi az, amiért dolgozom, amiért élek. Vagyis, hogy az az út, amelyen most járok, az elvesztegetett idő vagy ott a célom és azért lépegetek és teszek, hogy előbb-utóbb elérjem és boldog legyek? Ez önismeret és egy egész életen át tartó tanulási folyamat, de ha már meg tudom határozni magamnak a saját célomat, onnantól kezdve már tudok is tenni lépéseket.

Ha valaki elindul ezen az úton, akkor apránként, de folyamatosan fog visszakapni olyan pozitív visszajelzéseket, amelyek rengeteg önbizalmat adnak és tovább fogják lendíteni az embert. Ez pedig ad egy olyan belső erőt, hogy már nem érdekli, mit mondanak mások. Ha megvan a belső erő, már nem másoknak akar megfelelni, és így már nem tudják mások kibillenteni vagy elkedvteleníteni.

A Beautyrobic Home Pro előfizetéssel olyan speciális, nőkre szabott komplex programokhoz férsz hozzá, amelyek a nőiességedet, önbizalmadat és a vonzerődet egyaránt fejlesztik, mert a LORA rendszer mind az 5 szintjére fantasztikusan hatnak!